Szakmai Blog

A régi, analóg adathordozók sokunk számára felbecsülhetetlen értéket képviselnek, hiszen családi emlékeket, történelmi jelentőségű dokumentumokat és személyes pillanatokat őriznek. Azonban, ha nem megfelelő körülmények között tároljuk őket, könnyen tönkre mehetnek. Különösen a hőség és az UV sugárzás jelenthet komoly veszélyt ezekre az adathordozókra, ezért fontos, hogy tisztában legyél a kockázatokkal és azzal, hogyan óvhatod meg őket.

2022 októberétől új időszámítás kezdődik a munkaleadás területén, hogy gyorsabb és gördülékenyebb legyen az anyagleadás.

Az Emlékmentőnél 4 módon adhatsz le megrendelést:

• ha digitális anyagaid vannak (pl. fotót kell nyomtatni csak), leadhatod e-mailben a megrendelésed (studio@emlekmento.com)
• elküldheted postán (1141 Bp., Cinkotai út 12.) vagy GLS futárral
• leadhatod üzletünkben időpontfoglalás nélkül a gyorsítósávon díjmentesen
• vagy fizetős szakértői tanácsadással 

Az elmúlt 200 év technológia fejlődése során volt már néhány adathordozó típus, ami óriási sikereket ért el, majd fénye meghalványult és szép lassan kikopott a napi használatból.

Ilyenek voltak a keskenyfilmek, a VHS kazetták és most már a CD-DVD lemezek is.

Nemrégiben egy ügyfelünk egy fontos családi felvétel felújításában kérte a segítségünk.

Az idők folyamán a színes felvételből fekete fehér lett, pedig ő igyekezett vigyázni rá. Nagyon el volt keseredve. 

Egyre többször kapunk olyan adathordozókat, amelyek az utolsó pillanatban vannak, mielőtt végleg tönkremennének.

Az anyagok idővel elfáradnak, a környezeti hatások pedig folyamatosan kihívások elé állítják a régi adathordozókat.

Postán vagy futárral adnád fel a megbízást?

Postán és futárral is elküldheted a kazettáid, diáid, szalagjaid csak arra kell odafigyelned, hogy gondosan csomagold be őket, ne tudjanak összeütődni, eltörni a dobozban/borítékban.

A technológia megállíthatatlanul fejlődik, a tegnap még oly népszerű VHS kazettákat ma már szinte nincs mivel lejátszani.

Alig néhány évtized alatt a bőszen gyártott családi emlékek egyszerűen elérhetetlenné váltak a régi adathordozók rabságában.

Szerencsére a formátum túléli az adathordozókat így, ha idejében gondolkodsz semminek nem kell elvesznie!

Itt van apukám katona igazolványa, ez a legjobb képünk róla, de csak 3x3 cm-es. Ki lehet nyomtatni A3-as méretben a temetésére?

Még szép, hogy!

Természetesen vannak határok, hogy meddig lehet egy képet felnagyítani, de az esetek többségében akár 10x-20x-os nagyítás is simán ki lehet hozni a képekből. Akár papír képről, akár digitális képről van szó, apró kis pontokból, pixelekből áll össze a teljes fotó, ezeknek a mennyisége határozza meg, hogy mennyire lehet egy képbe úgymond belenagyítani anélkül, hogy az „szétesne”.

Kihívás elé állítottunk egy irodai lapszkennert és egy profi fotószkennert. A feladat az volt, hogy egy régi receptfüzetből a nagyi kuglófjának titkát digitalizálják, amit majd később egy kötényre nyomtatva ad át ügyfelünk meglepetésként.

Síkágyas szkennereket már 10.000 Ft-tól kezdődően lehet vásárolni, ma már az sem ritka, hogy otthon is van (sokszor a nyomtatóval együtt kompakt eszközként, vajon mire képes egy ilyen lapolvasó? 

Sok családi archívumhoz megvannak még a fényképezőgépből kivett diák vagy negatívok is.

Jó, de melyik-melyik?

Tulajdonképpen minden olyan átvilágítható képet diának nevezünk, amelyre pozitív kép került, azaz átnézetben szemlélhető a rajta rögzített kép. Lényegében a Kodachrome és az Agfacolor filmek tették lehetővé a színes fényképezés tömeges elterjedését a 20. században azzal, hogy előállították az első többrétegű, fordítós filmeket.

Évente mintegy 30-50.000 ellenőrzést végez a NAV a hazai vállalkozások körében.

Ilyenkor alaposan az ember körmére néznek, és sokszor a kákán is csomót keresnek. Elég egy elveszített számla, vagy egy óvatlan megjegyzés és máris százezres, milliós tételben állítják ki a mulasztási bírságról szóló határozatot.

Nemrégiben postán érkezett hozzánk egy szép adag dia, amelyeknek különleges története van. Ügyfelünkkel, Fitos Jenővel több körben egyeztettünk e-mailben, így derült ki egy csomó izgalmas infó a gyűjteményről. 

Sőt, Jenő egy cikket is írt arról, hogy a diakockákon milyen emlékeit őrizte meg, és hogyan tárolta és rendszerezte őket évtizedeken át. Így a digitalizálást követően is könnyedén tudni fogja melyik kép hol, és mikor készült. 

A speciális tárolás részleteit, és a diák történetét ismerheted most meg!

A 8mm-es film jelentette A MOZGÓKÉPET a VHS korszak előtt a középosztálytól felfelé. A formátum ma is roppant népszerű, naponta kapunk 5-10 tekercset digitalizálásra.

A régi fotókat azért szeretjük, mert egy régi kor lenyomatát őrzik. Szeretteink és önmagunk korábbi mását, egy-egy pillanatot az életünkből, a család történetéből.

Viszont a papír képekkel sok gond van:

Nehéz megosztani őket. Leginkább csak kézről-kézre adva tudod megmutatni másoknak eredeti formájában.

Ezzel szemben egy digitális képpel kinyílik a világ. Pillanatok alatt meg tudod osztani a Facebookon, vagy az Instagramon ismerőseiddel vagy akár az egész nagyvilággal.

Gondolom nem árulok el nagy titkot a nyilvánvalóval: közreműködtünk a kiállítási tablók elkészülésében.

"Ajándék lesz a videó, ezért lehetne, hogy a DVD- borítóján a  Papa és a kisunoka fotója legyen rajta azzal a címmel, hogy... "

Hát persze, hogy lehet! :)

Sok ilyen megkeresést kapunk a digitalizálási feladatok mellett, hiszen sokan a régi kazettákat ajándékba digitalizáltatják az emberek. De hogy is készülhet egy egyedi borító és mi minden kerülhet rá? 

Halmokban állnak a videó kazetták a pincében... ?

Várat lehet építeni a régi fotókat rejtő szaloncukros dobozokból... ?

Minden rendrakásnál legózni kell a diákat rejtő kofferekkel a szekrényben... ?

Úgy érzed itt az ideje, hogy ennek a fejetlenségnek véget vess, és végre digitalizáltasd a család emlékeit? És akkor jön az 5 Ft-os kérdés: hogyan is vágj bele! 

A digitalizálás szépsége a részletekben rejlik. A digitalizáló cégeket pedig pontosan az ilyen apróságok különböztetik meg egymástól, hiszen nagyon nem mindegy, hogy

• milyen állapotban van az analóg adathordozó,
• megtisztítja-e a szakember, vagy csak betolja a lejátszóba,
• megtaláljuk-e azt az eszközt, amivel a legjobb minőségben olvassa a kazettát vagy lemezt,
• megfelelően karban vannak-e tartva ezek az eszközök, rendszeresen tisztítjuk-e a fejegységeket,
• hogy a technika milyen minőségben továbbítja az adatokat a számítógépnek,
• hogy a digitalizáló hogyan szűri, menti a nyers fájlokat.