A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. Az erre vonatkozó Cookie kezelési szabályzatot itt találod.  Elfogadom
Termékek Menü

Miért tartsd hűtőben a 8mm-es filmtekercseket?

2019. 01. 28. 11:18:14

A 8mm-es film jelentette A MOZGÓKÉPET a VHS korszak előtt a középosztálytól felfelé. A formátum ma is roppant népszerű, naponta kapunk 5-10 tekercset digitalizálásra.

 

 

Node, nézzük mit is kell tudni a celluloid alapú filmről, annak tárolásáról:

Maga a formátum a szalag szélességéről kapta a nevét, azaz 8mm széles celluloid alapú anyagra rögzítette a kamera a képkockákat. Eastman Kodak fejlesztette ki 1932-ben, és hamar kiszorította a piacról az őt megelőző 16 mm-es formátumot, egyszerűbb kezelhetőségével és sokkal kedvezőbb árfekvésével.  

A 8mm-es szalagon a képméret 4,8 mm × 3,5 mm, és a filmszalag minden méterén 264 kép látható.

A képfrekvencia (azaz a másodpercenként megjelenített képkockák száma) általában 16 db másodpercenként (super 8-as film esetén 18 fps). Az amatőrfilm játékideje 3-tól 4,5 percig terjed, a választott képfrekvenciától függően. Természetesen ezeket a tekercseket is össze lehetett ragasztani, így nem ritkák a 25-30 perces filmek sem.

 

Az átlagos 8mm-es felvevők negatívban vettek fel, amit első lépésként elő kellett hívni. * Így az egyetlen példányban létező filmet már fel lehetett tekercselni a fém orsóra a vetítéshez.  

 

*ha olyan filmet találsz otthon, ami még a fém dobozban, vagy a kazettában (a szuper 8-as film rendszerint műanyag kazettatokban került forgalomba) van valószínűleg nincs előhívva. Ha fény érő őket, oda a felvétel!

 

Fontos tudni: ma már nem érhető el a Kodachrome technológia (nem kaphatóak a szükséges előhívó vegyszerek), így a színes filmeket csak fekete-fehérben lehet előhívni.

 

Maga a film celluloid alapú, azaz szerves anyag. Ennek köszönhetően folyamatos kölcsönhatásban van a környezettel. Azaz az idő előrehaladtával bomlásnak indul.  (bár ez általában egy elég lassú folyamat, de egy matuzsálemi tekercs (40+ év) ez igenis fontos tényező.

A leghosszabb élettartamot 5°C-os hőmérsékleten, 40%-os relatív páratartalom mellett lehet garantálni.

Hűvös, száraz, napfénytől védett helyen érdemes tárolni, ezért nem ritka, hogy régen hűtőben vagy a fagyasztóban tárolta a nagypapa a tekercseket.

Ha nem szeretnéd az ételekkel együtt tárolni egy fiók hátsó vége is megteszi, amennyiben a hőmérséklet és a páratartalom nem ingadozik túl sokat a helyiségben.

 

Ha a fagyasztót választod rendszeresen ellenőrizd, hogy nem jegesedik-e a tekercs!

 

Mivel egy lélegző, szerves anyagról beszélünk légmentes dobozba és a műanyag zacskóba sem szabad csomagolni, hiszen folyamatosan oldódnak ki belőle gázok, amelyek megrekedve a tekercs körül gyorsítják a bomlási folyamatokat.

Helyes és helytelen tárolás:

 

 

 

A celluloid film szereti a gumit, ezért befőttes gumival ne fog őket össze, mert reakcióba lépnek. Címkézni csak savmentes papírra, a fém tartódoboz külsejére szabad.

Szóval a legfontosabb szabály még egyszer: a filmszalag a leginkább a hőmérséklet és a páratartalom ingadozása miatt kezd el lebomlani, ezeket tartsd stabilan, ha hosszútávon szeretnéd a tekercseket használni. Állandó hőmérsékleten, száraz helyen tárold őket.

 

Ha erre a néhány egyszerű dologra odafigyelsz a nagyszüleid, szüleid régi tekercseinek tárolásánál még akár 10-20 év múlva is lejátszható, sőt digitalizálható lesz a szalag.

 

 

Tartalomhoz tartozó címkék: digitalizálás