Nem mindegy milyen feladatra tervezték a szkennert!
Nem árulok zsákba macskát, a minta képen úgyis jól látszik a különbség. A célom az, hogy megmutassam milyen finom különbségek vannak a profi eszközök és a bárki számára elérhető megoldások között, hiszen magunk is sokszor megkapjuk, hogy a nagy archívumokat töredékáron be tudná saját maga is digitalizálni az ügyfél. Ami való igaz, ha nem számít a minőség.
A recept digitalizálásában csúnyán alulmaradt a minőséget tekintve az irodai használatra tervezett Canon 9000-es a fotószkennelésre optimalizált Epson 700-sal szemben.
De nem is arra tervezték a Canont, hogy finom részleteket olvasson be.
A tesztben mind a két eszközön 600 dpi-s felbontást és maximális színmélységet állítottunk be. Az automata javító funkciókat mind a két esetben letiltottuk.
Mivel tud többet egy fotószkenner?
Az első és leglátványosabb különbség a színmélység: az olcsóbb szkennerek általában 24 biten (true color) tárolják a színkódokat (az elérhető maximális szín szám kb. 16 777 216). Ezzel szemben egy fotószkenner 48 bites (deep color) színmélységgel dolgozik, ami több, mint 1 milliárd árnyalat dekódolását teszi lehetővé. A színmélység akkor igazán érdekes, amikor pl. nagyon halvány fotóból kell értékelhetőt készítenünk,. Itt kincset ér, hogy sokkal finomabb árnyalatokat is meg tud jeleníteni a szkenner.
A fotószkenner optimalizálva van a lehető legnagyobb fokú színhűségre, ami a minta képen pl. a toll színén fedezhető fel. Az egyszerű szkennerek képe gyakran eltolódik kékes vagy pirosas árnyalatba. Szintén jellemző, hogy ha egy normál lapolvasót a névleges maximum felbontásán használsz csíkokat húzhat a képre. Ennek az az oka, hogy az optikát mozgató motor nagyon gyors, szaggatott mozgást végez (nem folyamatos, hanem megrántja és megáll egymás után nagyon sokszor), amit az optika nem tud lekövetni.
A fotóra optimalizált gép mechanikája is sokkal finomabb, így nem szakaszosan, hanem szinte tökéletesen folyamatosan mozgatja az optikát.
A színmélység mellett a dinamika tartomány (denzitás: színsűrűség, azaz a kép árnyalatainak fényáteresztő képességét jellemzi) a másik fontos tényezője a szkennernek. A normál használatra készült szkennerek 2-2,5 OD értékűek, míg a profi eszköz 4 OD-s. A szkenner esetében ez azt jelenti, hogy mi az a maximális világosságkülönbség, amit az optika még felismerni képes (vagyis, hogy mennyire lát még részleteket a legsötétebb/világosabb képelemekben). Pl. egy hátulról megvilágított ember sötét arcán nem mindegy, hogy mennyire tudja kivenni a részleteket. Látja-e a nyitott szájban a nyelvet is, vagy csak a fehér fogakat képes beolvasni a sötét arcból. Ezek a finom részletek adják a képek lényegét, így rendkívül fontos, hogy az optika mennyit lát belőlük. Ha egy szkenner dinamika tartománya kisebb, akkor az egymáshoz nagyon hasonló árnyalatokat összeolvasztja egyetlen masszává.
A modern fotószkennerek egy csomó varázsfunkcióval is el vannak látva. Pl. képesek normál és infra módban is beolvasni a képeket, így automatikusan ki tudják szűrni a porok, karcok helyét. Sőt, ezek szoftveres javítására is kísérletet tesznek. Ezt azonban a legtöbb esetben nem szép, hiszen nem grafikus végzi, aki látja és érti a képet, amit ezután tartalmilag helyesen tud retusálni, hanem egész egyszerűen mintát vesz a közvetlen környezetből és kipótolja a sérült helyeket a szoftver. Ez egy fa lombján, egy vízfelületen vagy egy mintás háttéren amatőr pontozásnak hat, és nem hogy eltünteti a hibát, sokkal inkább nagyítóként hat rá. Így ezeket a remek funkciókat mi nem használjuk, de mindenképpen ígéretes lehet a jövőben!
A szkennelt kép élessége az optika finomságán és a fókuszpont tökéletes beállításán múlik. Egy számlák, iratok szkennelésére gyártott eszköztől nem elvárás, hogy tökéletesen a szkennerüveg síkjában legyen a fókuszpontja. Egy fotószkennernél azonban ez több, mint alapigény. Az újabb eszközök sokszor már dupla lencsések. Így vannak optimalizálva a papír fotók tárgyüveg síkjába nyomott papírképéhez és külön a keretbe feszített diák, és fotónegatívok digitalizálásához. Néhány tized milliméter eltérés a fókuszpont beállításában is sokat számít a képélesség szempontjából.
Digitalizáljam-e otthon a fotóimat?
A fentiek alapján csak akkor javasoljuk, ha egyáltalán nem számít, hogy a digitális képek élesek, színhűek legyenek, vagy van rá 150-200.000 Ft-od, hogy profi eszközt vásárolj, és megtanuld a használatát, beállítását (szinte biztos, hogy nem a gyári beállítások a nyerőek, ha komolyan gondolod a digitalizálást- különben pedig miért költenél ennyit egy eszközre?). Ezen kívül a profi eredményekhez a gyári program helyett érdemes külön megvásárolni egy szkennelő programot. Mi sem a gyárit használjuk, mert a tesztek azt mutatták, hogy azzal életlenebbek a képek, és a szoftver sokszor belenyúl automatikusan javítási céllal. (És ez többnyire nem a kép előnyére szolgál.)
És persze egy csomó szabadidő is szükséges hozzá. A diák esetében egy 2400 dpi-s felbontású szkennelés kb. 40-50 percig tart tiff formátumba és 20-30 percig jpg formátumba, ami alatt maximum 24 képkockát tudsz digitalizálni. Azaz ez egy igazi türelemjáték, amit a képek digitális felújítása, retusálása követhet szükség esetén (és általában kell is követnie).
A régi fotók, diák esetében szinte mindig szükséges színkorrekciózni, mert az idő vas foga a papírt és a filmet is fogja, és sokszor találkozunk fátyolosodó, vagy sötétedő képekkel, amelyeket vissza kell állítani az eredeti színükre.
Ha nem akarsz ezzel bajlódni kattints ide és ismerd meg hogyan szkennelünk fotókat és hogyan foglalkozunk a diákkal, negatívokkal!
